A lovakról általában

Ebben a menüpontban a lovakról találsz tudnivalókat! !!!BŐVÍTÉS ALATT!!!

A ló házíasítása

A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött, majd a mai Dél-Olaszország, ill. Mezopotámia területén folytatódott.A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy a lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket.Nyugat- és Közép-Európában kb. 700 óta, a vaskortól használjál a lovat hátasállatként.        

A ló testrészei

 

 

A ló fejformái

A fejformán a ló fejének oldalnézetét értjük.Ennek ismeretében következtethetünk a ló fajtájára, de csak esztétikai szempontból van jelentősége, a használhatóságot nem befolyásolja.

-Egyenes fej:a ló feje oldalról egyenes

-Kosfej:konvex profilú fej

-Félkosfej

-Juh fej:a fej homlokcsontja domború

-Ékfej:Oldalról nézve rövid fej,mely a nagy rágóizom tájékán aránytalanul szélesebb,mint a szálnyílásnál

-Disznófej:durva,burkolt fej

-Csukafej:konkáv profilú fej

 

A ló háta és fara

A ló hátát alapvetően a test többi részéhez viszonyított hossza alapján jellemezzük.Az ideális háthossz általában a hasznosítás függvénye:a lovassportokban leginkább a közepesen hosszú hát, a hidegvérű fajtáknál a rövid hát az ideális.A ló "farmotoros jármű":erejét, sebességét és teljesítményét nagyban  befolyásolja leginkább a far alakja és izmoltsága.A hát és a far formája között nincs összefüggés, mindkét testtáj bármelyik formája kialakulhat egy-egy egyednél.

-Dinnye alkú far és előre mélyedt hát:a dinnye alakú far igeális, mivel a gyors mozgást segíti.Az előremélyedt hát gyakran idősebb lovaknál jelenik meg.Hátaslovak esetében a hosszú hátizom és hátcsigolyák fokozott terhelését vonhatja magával.Fogatlovaknál nem jelent promblémát.

-Vékony törzs:a vékony törzsű ló gyakran nem megfelelő teherbírású, hiszen kevés hely van a testében a vérkeringés és légzőszervei számára.

-Csapott far és ideálisan ívelt hát:a csapott far általában csak szépséghiba, bár bizonyos egyedek a hátsó lábukkal belelépnek az elülső sarokvánkosba.

-Vízszintes far és egyenes hát:az ilyen farral rendelkező ló általában ugrásnál kevés erőt tud kifejteni, és gyakran egynesúlyi problémákkal küzd.Egyenes hát esetén a hát majdnem vízszintes, általában csak szépséghiba.

-Pontyhát:A martól lefele lejt kicsit a hát és a far is:az ilyen ló számára különösen nagy a lovas hordása, és mozgása is kötött az ideálishoz képest.

                                                         A ló anatómiája

 

 

 

Színek

 A ló színe attól függ, hogy bőre mennyi pigmentet, vagyis természetes festékanyagot tartalmaz.Szinte minden lónak és póninak sötét a bőre, kivéve a fehér jegyek helyén, pl. a fejen vagy a lábvégeken, mert ott rózsaszín.Álatalában amit fehér lónak mondunk, az valójában szürke.Ezeknek is sötét a bőre, ami azonban az orr tájékon látszik.

-Alapszínek:fekete, pej, sárga és fakó

-Kevertszínek:deres, szürke és tarka

A korral a lovak színe is változni szokott.A szürke lovak sötét színűnek születnek, majd egyre több sötét szőrük nő, és idővel egészen fehérnek tűnnek.Egyes szürkék szőrében idős korukra sötét, általában barna pettyek jelennek meg.

Alapszínek

Fekete:

-A fedőszőre fekete, sörényével és farkával együtt.

-Nyárifekete:a fejen, a hason és a horpaszon a szőrzet sötétbarna, a hosszúszőrök(sörény,farok) feketék

Pej:

-Sima pej:testén a szőrzet a barna különböző árnyalata, a sörény, a farok és a lábvégek feketék.

-Világos pej:szőre világosbarna, sárgás árnyalatú.

-Sötétpej:szőre egész sötétbarna, a has alján világosabb árnyalatú.

-Gesztenyepej:vöröses árnyalatú barna szőrzet, a hosszúszőrök és a lábvégek feketék.

Sárga:

Sok árnyalata van.A farok, a sörény lehet sötétebb vagy világosabb.

-Májsárga(Ezüst):a ló színe sötét geyztenyebarna, a sörénye és a farka szőke.

Fakó:

-Aranyfakó:a ló világossárga fedőszőrzetén elővillannak a fehér szőrszálak.

-Egérfakó:a ló szőre szötétszürke, sörénye és fakra fekete.

-Izabellafakó:aranyszínű szőr, fehér sörénnyel és farokkal.

-Zsufafakó:sötétebb sárga fedőszőrzet mint az aranyfakónál, fekete sörénnyel-farokkal-lábvégekkel.

Kevert színek:

Deres:

-Vércsederes:sárga fedőszőrbe fehér szőrszálak keverednek.

-Pejderes:barna fedőszőrbe fehér szőrszálak keverednek.

-Vasderes:szürke fedőszőrzetbe fehér szőrszálak keverednek.

Szürke:A fehér szőrű lovakat hívják szürkének, mert csikókorukban szürkén születnek és utána világosodnak ki, de bőrük szürke marad.Az igazi fehér lovat albínónak hívják, ők fehéren születnek és bőrük rózsaszín-szemük általában csókaszem.

-Szeplős- vagy legyesszürke:világosszürke alapon, általában barna pettyes.

-Almásszürke:szőrében fekete és barna kör alakú foltok vannak.

-Acélszürke:a ló fekete fedőszőrzetén ét elővillannak a fehér szőrszálak.

Tarka:

-Sárgatarka:fehér szőr alapon sárga foltok.

-Feketetarka:fehér szőr alapon fekete foltok.

-Párductarka:a ló fehér szőrzetét barna vagy fekete foltok tarkítják.

-Pejtarka:fehér szőr alapon pej foltok.

 Szemszínek

A lovak szemszínét, ugyanúgy mint szőrzetükét, a pigment mennyisége határozza meg.Többségükben - mivel a bőrük sötét - barna szeműek.Előfordulnak világosszeműek is az albínók és néha a tarka lovak esetében.Az appaloosa fajtának pedig mindig kilátszik a szeme fehérje.Létezik az ún. "csókaszem", amikor a normális szemszínhez kékes-fehéres alakzat társul.

-Barna szem:az írisz sötétbarna, az íriszt körülvevő szemfehérje csak akkor látszik ki, ha a ló ijedt vagy valamiért haragos.

-Világos szem:lehet világoskék vagy piros.A világos szín nem befolyásolja a ló látását.A világoskék vagy a piros szemű lovat csókaszemú illetve emberszeműnek hívják.

Pataszínek

A lovak patájának, vagyis a szarunak a színe összefügg a pata fölötti szőrzet színével.A sötét szőrű lábakon a pata is sötét, palaszürke színű. A kesely lábon a pata világos, viaszsárga színű, amit viaszolt patának neveznek.Az is előfordul, hogy egy lónak különböző színűatái vannak - ezt sávolt viaszolt patának nevezik.Sokak szerint, mnél világosabb a pata színe annál gyengébb, de állatorvosi tanulmányok ezt nem erősítik meg.

 Jegyek

A fejen, ajakon és lábakon található fehér területek az ún. jegyek jól felhasználhatók a lovak azonosítására.Ezeket pontosan feltüntetik a tenyésztő  egyesületek által előírt dokomentumokban.A szokásos jegyek mellett a has alján vagy a ló oldalán előfordulhatnak fehér foltok és fehér szőrrel borított pöttyök, az előbbiek nagyobb gyakorisággal a Clydesdale fajtánál.

Jegyek a fejen:

Jegyek a lábakon:A láb jegyei általában fehérek. Ezek a következők: hermelinkesely - ha a pártaszél környéke fehér, kesely csűdben, bokában stb. - attól föggően, hogy mieddig tart a fehér rész, de soha sem ér a lábtő fölé; harisnyás - ha a fehér szőrök a lábtő fölött is megtalálhatók.A zebracsíkok - sötét szőrrel fedett gyűrűk, a lábon primitív eredetű és a rejtőzködést volt hivatott szolgálni.Ezt egész ősi fajokon találhatjuk meg, mint pl. a Highland vagy a Fjord.A franciaországi Luscauxban a barlangok falán talál festményeken ugyanilyen lábú lovakat láthatunk, és ezek hasonlítanek a Highlandekhez.

A hátszíj:

 A ló méretei

A ló méreteit sokféleképpen megadhatjuk.A különböző tettájak az egyes egyedenknél igen nagy eltérédeket mutatnak, van azonban néhény lényeges méret, ami alapján reális méretet kapunk a megmérendő lóról.

-Marmagasság

     A leggyakrabban használt méret a marmagasság, amit bottal vagy szalaggal mérhetünk.A mar magasságának lemérésével adhatjuk meg legmegfelelőbben a ló tényleges magasságát, hiszen a marmagasság a lehajtott és a felemelt fejű lónál is ugyan akkora,míg az ennél magasabban található testrészek (fej, nyak) helyzete szinte folyamatosan változik.

-Övméret és szárkörméret

     Jó támpontot adhat a ló alkatának megállapításához, ha megmérjük a ló övméretét.A ló lábának szerkezetéről akkor kaphazunk jó információt, ha megmérjük a szárkörméretét.Az előbbit a mar mögött kezdjük mérni, körbe a hason, az utóbbit a lábszár felénél célszerű megmérni.

 

     Az egyéb mérések általában a lovasfelszerelések kiválasztására alkalmasak.A kantár kiválasztásához lemérhetjük a ló kétoldala közötti távolságot a tarkó felé, míg a zablák kiválasztásához a szájszegletek közötti távolságot a ló száján keresztül határozzuk meg.A megfelelő lótakarók kiválasztásához a marbúbtól a farokrépáig mérjük meg a ló hosszát, övetve a hát ívét.

Szaporodás

A ló emlősállat, melynek szaporodása történhet természetes vagy mesterséges fedeztetés útján.A mének folyamatosan nemzőképesek, a kancák viszont csak ún. sárlás időszakban termékenyíthetőek eredményesen, amely 20 napos megszakítások után kb. 5-3 napig tart.

A lótenyésztés legáltalánosabb módja az, amikor a kancatulajdonos a sárló, azaz a megtermékenyítésre alkalmas kancát a fedezőménhez szállítja,Ha a mén nagyon messze van, akkor a kanca általában eltölt néhány napot a méntelepen.

Néhány fedeztetési állomáson hágatógúzst helyeznek a kancára.Ez egy hátulsó lábakra csatolt szíj, ami megakadályozza, hogy a kanca hátrarúgjon, így a mén megsérüljön hágatás közben.Nem minden kanca viseli el a hágatógúzst, de ha a kanca valóban rúg, és komoly esélye van annak, hogy a mén megsérül, mégiscsak jó megoldás.

A természetes fedeztetés másik módja a szabad fedeztetés.Ilyenkor az összes sárló kancát és fedezőmént egy legelőre engedik.Ez egy bevett szokás az Izlandi, a Fjord és számos egyéb pónifatánál.A kancákat a legelőre vezetik, és addig tartják, míg a fedezőmén be nem jön hozzájuk.Ekkor minden lovat engyszerre engednek el,A végén sok kanca lesz vemhes,de legtöbbször nem tudjuk megmondani, mikor fog a kiscsikó megszületni.

Az ellés

A vemhesség 336 (320?355) napig tart; az ikerellés nagyon ritka. A közelgő ellés jelei a horpaszok beesése, a fartő besüllyedése a farok mindkét oldalán, továbbá a kitőgyelés és a péra (a nemi szerv külső része) megduzzadása. A tünetek általában az utolsó héten megerősödnek, de már hetekkel korábban jelentkezhetnek. A fedeztetés pontos idejének feljegyzése ezért nagyon fontos mozzanat. Amikor a megduzzadt emlő a jártatás után is megtartja méretét, tapintása nem ödémás, hanem inkább mirigyes és a bimbók végén előbb sárgás viaszos majd normális tejcseppek jelennek meg, akkor az ellés néhány napon belül megtörténhet. A kanca akár egy héttel előbb is tejelhet, máskor pedig csak az ellés után indul meg a tej, ez idő alatt a csikót mesterségesen kell táplálni. A kancák a kedvező medenceformájuk miatt többnyire könnyen és gyorsan ellenek.

Az ellés szakaszai:

  • előkészítő szakasz, az ellés jelei megjelennek
  • a megnyílási szakasz, a nyitófájások ideje, pár óráig tarthat, főbb jelei: a nyak izzadása, gyakori lefekvés-felkelés, vizelés-bélsárürítés, valamint a táplálkozás szüneteltetése.
  • kitolási szakasz, hirtelen kezdődik, körülbelül fél óráig tarthat, 10-30 percig többnyire, megjelennek a tolófájások, a lábhólyag felreped és a kanca heves erőlködéssel, gyakran állva szüli meg csikóját.
  • utószakasz, az utófájások következményeként eltávoznak a magzatburkok, időtartama akár 3 óra is lehet.

A kedvező anatómiai tulajdonságok miatt a kancák könnyen ellenek, de felléphetnek komplikációk az ellés közben, ezért a vemhesség utolsó napjaiban ajánlatos a kancákat állandó megfigyelés alatt tartani.

Érzékszervek

Szaglás:

Az egyik legkifinomultabb érzékszervük az orruk. Állandóan szinte szagkavalkád van körülöttük. Mindegyik ló más szagot áraszt, ebből is ismerik meg egymást, és mi is gondolhatjuk, milyen szagkavalkád lehet az istállóban a lovaknak. Szinte mindent felsimernek szagról. A széna és a friss fűnek a szaga neked is megcsapja az orrodat. Na hát akkor képzeld el, mi lehet akkor, ha kimegy a legelőre a ló!!

Tapintás:

Bármilyen furcsa is, a lovak a tapintással is tájékozódnak. Orruk és szájuk körül, valamint  a szemük felett és alatta is tapintószőrök nőnek. Ezek segítségével tudja finoman elvenni a tenyeredből a csemegét. Bőrük egész testük felületén érzékeny, és ezért érzi, ha megsimogatod, megveregeted a nyakát, vagy csizmasegítséget adsz.

Hallás:

A másik kiváló információforrásuk a fülük. Nagy és mozgékony szerv. A vadon élő lovaknak szükségük volt az éles hallásra, hogy gyorsan el tudjanak menekülni. A mai modern lovak ezt a tulajdonságukat megőrizék. A legkisebb neszt is meghallják, a távolabbról érkező zajokat is figyelik. Ennek a nagyon kifinomult hallásnak a hártánya, hogy a közelebbről jövő hangos hangokat pedig nagyon nehezen viselik el. Sok türelmet és munkát igényel, hogy ezt megszokja a ló.

Látás:

Szép, nagy barátságos szemük a fejük két oldalán helyezkedik el. Ennek az elhelyezkedésnek köszönhető, hogy szinte körpanorámát látnak, de látásuk nem túl éles. A szemével nem tudja azonnal felmérni, hogy mi mozog a környezetében, ezért a legkisebb mozgás is megijeztheti. Ha valamit a szemével is meg akar figyelni, akkor felemeli a fejét. Ebben a helyzetben jobban tud fókuszálni az előtte lévő tárgyakra. Lehajtott fejjel szinte az egész környezetet látja, csak azt nem, ami a háta mögött történik, ezért szokott rúgni. Látószerve felépítése eltér az emberekétől. A fény és a sötétség váltakozását nehezen tolerálják. Ezért előfordulhat hogy nyáron a sötét istálló kapujánál megtorpan.

Ízlelés:

A lovak hozzánk hasonlóan érzékelik a külömböző ízeket. Viszont amit megesznek, azt előtte megszagolják, ehető-e, de ez nem mindig van így. Vigyázni kell hogy a mérgező növényeket meg ne egyék!! Csikó korukban az anyjuktól megtanulják, hogy a fű, széna, zab táplálék, ezeknek az illata rögzül bennük. Kedvelik az édes ízeket, ezért fogadják el a kockacukrot, de édességet csak módjával szabad adni nekik! Szerencsére a mérgező növények illata nem nagyon tetszik nekik, de ebben nem szabad teljesen megbízni. Mindig akad olyan egyed, aki ki akarja próbálni a számára újat!

ÉRZÉKSZERVEK:

A ló természete, a nevelés alapelvei

 

 
Ha el akarjuk kerülni, hogy a ló kiképzése során a túlzott követelmények miatt fizikai és pszichikai károsodást szenvedjen, a kiképzőnek a természetszerűen feltételezett lovaglási ismereteken kívül még állatlélektani alapismeretekkel is kell rendelkeznie. A ló idegállapotát a meg nem értő bánásmód gyorsan és tartósan károsítja, meiynek helyrehozása hónapokig, gyakran évekig tart. Közvetlen következmény az idő előtti elhasználódás és károsodás, főként a lábaké. 3 éves korának betöltése előtt ne használják a lovat komoly munkára. Ezután a(kezdő) kategóriára való kiképzés időtartamára legalább 1 évet kall számítani. A kiképző részére az alábbiak szolgálhatnak vezérfonalként a lóval való bánásmódban és kiképzésben: A ló testileg és viselkedésében erősen a futásra specializált állat, amely csoportban él. Legbiztosabban a fajához tartozók között érzi magát. A ló az emhert fajához tartozónak tekinti, tanítómesterként az embernek a magasabb rangú azonos fajút kell képviselnie. Ezt a helyét nem erőszakkal, hanem csak az értelem segítségével nyeri el. Ha a ló az ember befoyása alatt hibát csinál, úgy minden bizonnyal azért, mert nem értette meg az embert. Ahhoz, hogy az embert megértse, a lónak bíznia kell benne. A bizalom a megértés alapja. Az ember számára a lóval való megértetés eszközei a segítségek és segédeszközök: hang, érintés, testsúly, jutalmazás. A biztonságos megértetés a segítségekhez való szoktatás útján érhető el. Szokatlan dolgokhoz az ősidők óta menekülésre beállított lovat ésszerűen és lassan kell hozzászoktatni. Ha a kiképzés bizonytalanságot vagy akár félelmet vált ki, újból előlről kell kezdeni, számolva avva is, hogy a ló emlékezőtehetsége igen fejlett. Igen soká tarthat tehát, míg az egyszer szerzett rossz tapasztalatot elfelejti. A ló tanulásra való alkalmasságának előfeltétele testi érettségének foka. A szervezet és a felfogóképesség iránti túlzott követelés a kiképzésben visszaesést okoz. A ló csak akkor képes adottságait és képességeitteljes mértékben kifejteni, ha fajára jellemző életfeltételei összhangban vannak környezetével, tehát az emberrel is. Az emberrel való együttlét jelentsen a ló számára biztonságot, védettség érzését mindenféle szituációban.A kiképzőnek ezenkívül ismernie kell a ló érzékszerveinek teljesítőképességét is. Legfejiettebb a ló szaglása, ami azonban csak kismértékben érvényesül kedvező értelemben a kiképzés során. Kedvezőtlenül hat néha, amikor a ló számára kellemetlen szag (sertésól vagy sertéslegelő)vagy szagra való emlékezés (füst, kémiai szerek)miatt ellenszegül. Ugyancsak fejlett a ló hallása is. Ebből adódik az a követelmény, hogy mind az istállóban, mind a kiképzés során kerüljük a felesleges zajokat. A ló látása nem rossz, de nem is túlságosan fejlett. A fej oldalán helyezkedő szemek jóval szélesebblátókört biztosítanak neki, mint amilyen az emberé. A ló kifejezetten ?mozgást meglátó" -, tehát főkéntoldalról, és a messzeségben mozgó dolgokat hamarabb és jobban meglátja, mint lovasa, kinek számára emiatt az állat
riadtsága gyakran érthetetlen. Jól fejlett a tapintóérzék és a bőr érzékenysége az ingerek iránt. Utóbbinak nagy a jelentősége az érintési segítségek finom alkalmazásakor a kiképzés és a ló további használata során. A szem, fül, farok, horkantás és
izzadás megfigyelése jelentősen segítheti a ló idegállapotának felismerését. A szem a belső tulajdonságok és állapot tükre. Kifejezhet félelmet, jóindulatot, figyelmet vagy bizal-matlanságot.Jól tájékoztathat a fülek játéka is a ló hangulatáról. Hátracsapott fülek mindig rossz kedvet és védekezésre való hajlandóságot jeleznek. Élénk füljáték, felálló,előreirányított fülekkel, figyelmet és?együttműködésre való készséget" mutatnak. A prüszkölés, laza, ingó faroktartással párosulva elengedett izomzatra és munkakészségre utal. Mereven hordott vagy magasra emelt farok mellett azonban a ló féielmét vagy izgalmát fejezi ki. Az izzadás az erőltetésen kívül még különösen izgalom miatt is bekövetkezhet. Ez rendszerint együttjára szívverés és légzés szaporábbá válásával. A ló nevelésekor a legfontosabb tulajdonságok az idomító részéről a megértés, nyugalom és következetesség. Ideges, nyugtalan emberek rendszerint türelmetlenek és nem rendelkeznek a ló kiképzéséhez szükséges nyugalommal és tárgyilagossággal. A ló körüli tevékenységek, pl. megkötése, lábai felemeiése, vezetése, vagy egy helyben tartása állandó, következetes ismétlést kíván, amely megszilárdítja a ló pozitív reflexeit. Dicséret, szidás és néha megfelelő büntetés azok a nevelési eszközök, melyek alkalmazásának mindig arányban kell lennie a várható és a mutatott teljesítménnyel. Cukor, sárgarépa stb. ok nélküli, gyakori etetése a lovat neveletlenné teszi, az ilyen meg fogja adott időben kísérelni, hogy megfordítsa az ember ló rangsort. Ugyanígy az értelmetlen, mérték nélküli büntetés félénkké, ellenszegülővé, sőt később rosszindulatúvá teszik a lovat. Gyakori nagy hiba, ha a ló nevelése és kiképzésesorán tőle emberi reakciókat vagy emberi gondolkodásmódot várnak el. Minden ló valamennyi állathoz hasonlóan mindig a törzsfejlődése során kialakult reflex szerint fog cselekedni. Csak az a kiképző lesz sikeres, aki legalább a ló pszichológiájának alapjait ismeri.

 


Mit eszik az újszülőtt csikó?

Az újszülött csikó kezdetben anyatejjel táplálkozik, ami nem meglepő egy emlősállat esetében. Sőt, kifejezetten elvárás.

A kiscsikó születése után már 2 órán belül szopik, és az első hónapban nem is fogyaszt mást, mint anyatejet. A kancatej nemcsak teljes értékű táplálék a csikó számára, hanem immunerősítő is. A fiatal állat esetében tulajdonképpen nem beszélhetünk immunrendszerről, mert szervezetében a születésekor nincs ellenanyag. Ez ugye elég kellemetlen tud lenni betegség esetén, úgyhogy célszerű óvatosan bánni a fiatal csikókkal. Az ellenanyag a föcstejjel (ami nem más, mint a kancatej az első 24-36 órában) kerül a szervezetébe.

A föcstejnek nem véletlenül adtak külön nevet, a beltartalma ugyanis eltér a normál kancatejtől: magas az immunitásért felelős sejtes alkotórészek és a nagy molekulájú anyagok (fehérjék és ásványi anyagok) száma. Mivel ezek az anyagok nem jutnak át a placentán a vemhesség során, viszont a csikó életben maradásához ezekhez mielőbb hozzá kell jutnia, erre a tej és a szoptatás a legkézenfekvőbb megoldás. Az immunanyagok egy része aktív módon, a vékonybélen keresztül, másik része pedig passzív módon szívódik fel. A csikó saját immunrendszere általában 70-72 nap alatt fejlődik ki, addig a föcstej biztosítja számárra az immunitást.

 

Mit eszik az újszülőtt csikó?

 

A fiatal csikó enzimrendszere eltér a felnőtt állatétól, a gyomrában nincs fehérjebontó enzim és nincs sósavtermelés. Már csak ezért sem etethetjük rögtön zabbal, kockacukorral és töltött káposztával. A fehérje sértetlenül jut el a vékonybélig, majd onnan szívódik fel. A csikó gyomrában az enzim- és sósavtermelés körülbelül 1 hónapos korában alakul ki.

A lótej tejcukortartalma igen magas: 6-7%, melynek bontását a laktáz enzim végzi. Ez az enzim azonban csak azoknál az állatoknál alakul ki, amelyek csak tejjel táplálkoznak. Mennyisége az elfogyasztott tejmennyiséghez igazodik, később a tejfogyasztás elmaradásával teljesen meg is szűnik. Az egyéb szénhidrátok lebontásáért felelős maltáz, szacharáz és alfamiláz enzim is csak 1 hónaposan alakul ki a csikó gyomrában. Ezzel magyarázható az árván maradt állatok cukrozott tejjel való itatásakor kialakuló rendszeres hasmenés. Az általunk használt répacukor lebontása ugyanis mikrobiális úton, a vastagbélben történik, ezzel hascsikarást és hasmenést okozva az állatnak. Ettől nem lesz boldog a kiscsikónk, ezért inkább kerüljük a cukrozott tej itatását, és kizárólag kancatejpótló szerekkel etessük.

 

Mit eszik az újszülőtt csikó?

 

Ha árván marad az állatunk, próbáljunk dajkamamát szerezni, hogy elegendő föcstejhez jusson a szervezete, de számoljunk azzal, hogy szoptatós lovat legalább olyan nehéz találni, mint ötlevelű lóherét. Az ilyen esetekre nem árt, ha van a spájzban egy kevés előre fagyasztott föcstej. Persze valószínűleg nincsen, úgyhogy marad a lótejpótló szer. Végszükség esetén vizezett, cukrozott tehéntejet is adhatunk, a hatást fokozhatjuk egy kis drukkolással is, az sosem árt, ebben az esetben ugyanis semmi jóra nem számíthatunk: a csikónak egészen biztosan hasmenést fog okozni. Ami nemcsak neki kellemetlen, hanem nekünk is majdnem annyira.

Viszont vigasztalhat a tudat, hogy az ilyen állatot hamarabb hozzászoktathatjuk az önálló, vödörből való iváshoz. Az árván maradt lovat mindenképpen különítsük el, lehetőleg ne erre az időpontra hívjunk össze családi kupaktanácsot az istállóba, ne engedjünk idegeneket a közelébe és ügyeljünk nagyon a tisztaságra, még jobban, mintha az ÁNTSZ ellenőrizné.

Legyen előtte tiszta ivóvíz, jó minőségű széna (amit naponta cseréljünk). Ha így járunk el, talán életben tarthatjuk a gyenge immunrendszerű állatot.

 

 

 

 

A csontvázrendszer

 


A csontos váz a fej, a törzs és a végtagok csontjaira osztható.
A fej csontjai. A fej csontjai együtt a koponyát alkotják. Ennek egyik része az agyvelőt, befoglaló koponyaüreget határolja, a másik része viszont az orr- és a szájüreget foglalja magába. Az előbbit az agykoponya, az utóbbit az arckoponya csontjai adják.
A nyakszirtcsont a koponya alapján és a hátulsó végén helyeződik, az oldalsó rész két ízületi bütyke a gerincoszloppal (atlas) ízesül és az öreglyukat fogja körül. Ezen keresztül az agyvelő a gerincvelőben folytatódik. A nyakszirtcsont a falcsontokkal a fejtetőt képezi. A halántékcsontok két részből állnak: a halántékcsont pikkelyéből és a szikla- csontból. A két rész lóban még felnőttkorban sem nő össze. A sziklacsont a hallás és egyensúlyozás egyes szerveit foglalja magában. A homlokcsontok két lemezre válnak szét, a lemezek a homloköblöt zárják be. Más csontokkal együtt a szemgödröt határolják, amelyben a szem helyeződik el. Az állcsontok testének két csontlemeze hátrafelé eltávolodik egymástól, és az állcsonti öblöt (Highmore) határolja. Nyúlványainak fog- medreibe ékelődnek be a felső zápfogak. Az állközötti csontok teste a felső metszőfogakat fogadja be, és rajta az utolsó metszőfog után a foghíjas szél, a hordász található. Az állcsontokkal való találkozás helyén ménen (ritkábban azonban a kancán is) egy-egy fogmeder mélyed be az agyarfog számára. Az állkapocs ízület útján, mozgékonyan kapcsolódik a koponyához; fogmedreiben az alsó fogsor fogai helyeződnek. (A metszőfogak mögötti foghíjas szélen a zabla nyugszik.)

A törzs csontjai. A törzs csontjait felül a gerincoszlopot alkotó csigolyák, kétoldalt és alul pedig a mellüreget körülfogó bordák és a szegycsont alkotják.
A gerincoszlop hasonló felépítésű, rövid csontokból, csigolyákból áll, amelyek együttesen a gerincvelőt foglalják magukba (nyak-, hát-, ágyék-, kereszt- és farokcsigolyák). Egy részük (a hátcsigolyák) a bordákkal áll összeköttetésben. Az ötödik és a hatodik ágyékcsigolya harántnyú1ványai egymással, az utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványai pedig a keresztcsont szárnyaival merev ízület útján, szoros kapcsolatban vannak. Ezért a ló "kötése" erősebb. Az első bordák az elülső végtaggal függnek össze (tartó bordák), a hátrább esők szabadabban mozognak (lélegzőbordák). A szegycsonthoz közvetlenül nem kapcsolódó bordák (álbordák) egymással a bordaívet alkotják és úgy érik el a szegycsontot.
 

1. ábra. A ló csontváza
1. állkapocs, mandibula; 2. állcsont, maxilla; 3. szemgödör, orbita; 4. homlokcsont, os frontale; 5. halánték- csont, os temporale; 6. nyakcsigolyák, vertebrae cervicales; 7. lapockaporc, cartillago scapulae; 8. hátcsigo- Iyák, vertebrae thoracales; 9. ágyékcsigolyák, vertebrae Iumbales; 1O. keresztcsont, os sacrum; ll. medence- csont, os coxae; 12. farokcsigolyák, vertebrae caudes; 13. lapocka, scapula; 14. karcsont, humerus, 15. könyöke sont, ulna; 16. orsócsont, radius; 17. elülső lábtő (kéztő) csontjai, os sa carpi; 18. elülső lábközép csontjai, ossa metacarpalia; 19. elülső végtag ujj csontjai (csüd-, párta-, patacsont), ossa digitorum manus (os compedale, os coronale, os ungulare); 20. szegycsont és bordák, sternum et costae; 21. térdkalács, patelIa; 22. combcsont, os femoris, 23. sípcsont, tíbia, 24. szárkapocs, fibula; 25. sarokgumó, tuber cakanei; 26. a hátulsó lábtő (csánk) csontjai, ossa tarsi; 27. hátulsó lábközép csontjai, ossa metatarsalia; 28. hátulsó végtag ujjcsontjai (csüd-, párta-, patacsont), ossa digitorum pedis

A végtagok csontjai.

Mind az elülső, mind a hátulsó végtagot kapcsolóöv fűzi a törzshöz. A végtagok csontos váza tehát két részre osztható: a kapcsolóövre és a szabad végtagra.


Az elülső végtag csontjai.

A kapcsolóöv csontjaiból lóban csak a lapocka fejlődött ki, a törzs az izmok között a lapockához erősítve lóg. A lapocka a karcsonttal 90-125°-os szögben találkozik. Hosszának és szélességének aránya a lapocka mutatója.
A lapocka felső szélén a félhold alakú lapockaporc emelkedik ki, és az első 12 hátcsigolya tövisnyúlványával együtt a mar alapját képezi.

A karcsont a kar (felkar) csontos vázát alkotja, minden oldalról izmok veszik kör. a törzsbe van foglalva és aránylag rövid. Az alkar vázát két csont alkotja: az orsó- a könyökcsont. A könyökízületben a karcsonttaI140-150°-os szöget zárnak be az alkar csontjai. A két csontnem egyformán fejlett. A könyökcsontnak csak a felső végdarab fejlődött ki és különült el, a többi része teljesen beleolvad az orsócsontba. Az elülső lábtőt képező csontok több, különböző alakú, két sorban helyeződő, apró csontokból inak. A felső csontsor és az orsócsont közötti Ízületben nagyobb kitérés lehetséges. A lábközép-(szár) csontos alapját adó lábközépcsontok közül a legerősebben a harmadik lábközépcsont fejlődött ki, és ez viseli a test tömegét. Ehhez csatlakoznak az ujjcsontok. A harmadik lábközépcsonttal kétoldalt Ízesül a csökevényes 2-4. lábközépcsont, mint kapocscsontok. Az ujjak közül a harmadik ujj csontjai fejlődtek ki. Az ujj vázát három ujjperccsont adja. Ezek: csüdcsont, pártacsont és patacsont. A szétterülő patacsont ízületi felületét a nyírcsont egészíti ki. A patacsont két oldalán egy-egy l

Oldalmenü
Naptár
Szavazás
Ha lenne HonlapVerseny Te neveznél??
Igen
Nem