A westernes vágta beugratása

A westernes vágta indítás roppant egyszerű. Ha például bal kézre akarsz vágtázni, akkor a ló jobb fülét kicsit hátrahúzod és belekiáltod a "Fuss! Fuss!" vezényszót. Természetesen arra ügyelni kell, hogy közben a szárat 13,485 dkg erővel húzd, és a ló homloka függőleges legyen. Amennyiben a homlok eltér a függőlegestől, akkor a ló fülének enyhe csavarásával ez korrigálható.

Egyesek a "Farkas! Farkas!" vezényszavakat is használják, bár megvan az a veszélye, hogy terelés közben a marhák is maghalják, és akkor spontán military verseny alakulhat ki.

Természetesen az egész indítási folyamat közben mindkét lábunkal oldalirányban 30-35 fokos szögben kalimpálunk. Ezt nem kell túlzásba vinni, mert ha mégsem ugrik be, akkor egy laza vigyorral közöljük a nézőkkel, hogy csak vicceltünk. Kezdőknek mindenképpen az autentikusabb "Fuss! Fuss!" vezényszót javaslom.




Némi hitetlenkedést tapasztaltam a westernes vágta beugratással kapcsolatban, ezért most két további módszert is ismertetek. A már leírt módszer jól használható az év nagy részében, de sajnos télen nagyon sokszor csődöt mond, ilyenkor az úgynevezett "betolásos" módszert alkalmazzuk. A ló mellé állunk és erősen megkapaszkodunk az első kápában, majd egyre gyorsuló ütemben tolni kezdjük a lovat előre.

Amikor a ló kezd beindulni, akkor ügyeljünk a megfelelő nyújtásra. Mármint a saját lépteink nyújtására, mert irgalmatlanul lemaradunk. A kívánt sebesség elérése után egy elegáns dobbantás közbeiktatásával a ló hátára lendülünk.


És most jön a kérdés: vajon melyik lábra vágtázik a ló? Aki mindezt végigcsinálta, az tudja a választ: a kutyát nem érdekli, hogy melyik lábára vágtázik. Végre vidáman vágtázunk. Csakhogy előbb-utóbb meg kell állni. Természetesen a szár használatáról szó sem lehet. A ló esetleg nem akar megállni, ilyenkor a szár meghúzására akár vízszintesig is emelheti a fejét, amit a közeli fák mögött bujkáló piros zakós úrlovas azonnal lefényképez. Ilyen blama igazi westernessel nem fordulhat elő! Tehát a követendő módszer: A nyergen található lasszót az első kápához kötjük, majd kezeink kitámasztásával a nyereg mögé lökjük magunkat. Ezután a ló fenekéről egy elegáns mozdulattal a lasszó és a ló farkának felhasználásával (csődőrnél óvatosan) a földre csúszunk. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a földön, a western csizmánk hegyes orrát (na vagyon miért hegyes hitetlenek?) határozott mozdulattal a földbe vágjuk. Így két jópofa árok létrehozásával teljesen állatbarát módon állhatunk meg.

Gondolom ebből az is kiderül, hogy a westernesek a munkavágtának nevezett módban miért tesznek meg nagyobb távolságokat megállás nélkül.

Forrás: lóbarátok

                                             A western sarkantyú

Anyaga lehet acél, egyszerű vas, réz vagy ezek ötvözetei. Lehetnek galvanizáltak is, vagy készülhetnek - mint a népmesékben olvasható - akár színaranyból is. Funkcióját tekintve a lovaglás kelléke, ám nem egy esetben viselője mégis nagyobb szerepet tulajdonít a látványának, saját arculatát alakítja általa. Ebből viszont nem szabad arra következtetni, hogy mindenki egyfajta éknek, "bizsunak" szánja, akad egy-két olyan lovas is, aki segítségadáskor például ügyesen használja.



Előnyei: viselőjének tekintélyes járást kölcsönöz. Gyaloglás közben megakadályozza a csámpás lépéseket, ugyanis ebben az esetben könnyen összeakadhat a lábunk, ami könyörtelen orcára eséssel végződik. Ha gyaloglás közben szépen csilingelnek a nagymamáink derelyeszaggatójára emlékeztető kerekek, örül a "kobboj" lova. Azért örül, mert ha csengeni- bongani hallja a sarkantyút, akkor biztos nem az oldalát szurkálja. Viselőjéről mindenki számára ékesen bizonyítja, hogy lovagol. Lovaglás közben is jól használható, gyorsításhoz például nem kell külön eszközöket a kezünkbe tartanunk, elég parányi horzsolással a ló oldalán jelezni ebbéli kívánságunkat. Ha történetesen ágaskodást akarunk bemutatni a sarkantyú és a feszítő zabla együttes alkalmazásával, ez gyerekjáték. A gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy míg a sarkantyúval az előbb említett módon gyorsítunk, a szárral ami a feszítő zabla száraiból indul emelő hatást fejtünk ki. Ezután biztosak lehetünk benne, hogy a ló előbb elneveti magát, majd tüstént a hátsó lábaira áll. Megjegyzem, hogy az előbb említett feszítő zabla még számtalan előnnyel bír, de ezt majd külön részletezem. A western sarkantyút kezdő lovasok is használják, mert a kezdeti ülésproblémák könnyebben korrigálhatóak, ha a sarkantyús lábainkkal jobban tudunk kapaszkodni a ló oldalában. Ma már szerencsére nagy választékban kapható westernsarkantyú a lovas boltokban, bár az ára borsosabb, mint az angol lovagláshoz használtaké. Ám így van ez minden weszkós cuccal, a feelinget ugye meg kell fizetni.

                                       A feszítő zabla

A feszítő zabla nélkülözhetetlen része a western lovaglásnak. Egyaránt jól használható a rohanó paci megfékezésére vagy például egy lusta ló látványos hátraléptetésére. A hagyományos csikó zablánál látható kétkezes lovaglás, feszítő zablával csak egy kézre korlátozódik. Ez nagyobb szabadságot ad a lovasnak, mert például a másik kezével simán tud lőni, vagy egyebet csinálni.

Anyaga a sarkantyúéval megegyező. Hatása lassító, hátrafelé gyorsító felfelé, emelő. A hozzátartozó állszíj, amit sokan helyettesítenek lánccal, esetleg vékony dróttal, attól függően milyen szorosra állítjuk a gyorsabb reagálást segíti. Használata során folyamatos jelzést közvetít a ló hangulatáról. Gyakran látjuk például nevetni! A feszítő zabla eme sok jótulajdonsága okán méltán jellemző kelléke a western felszerelésnek.

 

Oldalmenü
Naptár
Szavazás
Ha lenne HonlapVerseny Te neveznél??
Igen
Nem